Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Juraj Zvara: A CSKP nemzetiségi politikája a szocializmus építésének időszakában és a további feladatok

gét, űn. bürokratikus internacionalizmusnak nyilvánították, amely a nemzeteinkre nézve káros; — a CSKP általános politikájának, de különösen a CSKP nemzetiségi politikájának a csődjéről beszéltek; — tagadták azt a szükségszerűséget, hogy a nemzeteket a munkásosztály vezesse; tagadták a munkásosztály vezető szerepét, a munkásosztály osztályérdekeit; — nyíltan arra törekedtek, hogy nemzeteinket kiszakítsák a szocialista államok táborából; — szövetségeseinket ellenségnek nyilvánították, és fordítva, az imperialistákat tartották szövetségeseknek; — a nemzetit a társadalmi fejlődés egyetlen attribútumára emelték; ebben az értelemben az előkészített föderációnak is más értelmet kellett volna kapnia, mint amilyen értelme a szocializmus viszonyai között van és lehet; — egyre nyíltabban hirdetve az űn. demokratikus szocializmus modelljét, politikai fordulatot készítettek elő. A reakció kezdettől fogva óvatosan járt el; s habár az űn. intézményes „forradalom" fejlődése során, melyről beszéltek (s amely nem jelent semmi mást, mint politikai fordulatra irányuló igyekezetet, mint a saját embereikkel betöltött posztokat a munkásosztály és a nép háta mögött), sikerült megszilárdítania sorait a CSSZSZK politikai szerveiben, intézményeiben. Céljait főleg 1968 júliusában és augusztusában hirdette meg — most már teljesen nyíltan. A továbbiakban néhány, a szlovákiai sajtó hasábjain napvilágot látott nézettel megkísérlem dokumentálni a nacionalisták föllépéseit. Az érdekes fordulatok egyike, amely már 1968 előtt ismertté vált, néhány „szakember" Lenintől való menekülése volt Marxhoz. A leninizmus, szerintük, az elmaradt országok projektuma. A CSSZSZK csak Marxhoz 54