Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány sajátosságáról

S itt merülhet fel a kérdés: az elmúlt két évtizedben mi sikerült, s mi nem? Nehéz a válasz az ilyen „könynyű" kérdésre. Még az emlékezés hatása alatt sem szeretnénk a „laudator temporis acti" — az elmúlt idők dicséretének horatiusi szerepébe kerülni. Ebben ugyanis óvatlanul is van valami gyámoltalan gyengeség, komikus félelem. A régi idők aranykorának emlegetése mindig szeppent menekülés a volt idők biztos vizeire. A munka, a csehszlovákiai magyar iskolaügy is, mint minden iskolaügy építése és szüntelen fejlesztése befejezhetetlen, akár a fejlődés. Az emberi igényekben és életformában beálló nagy változások eredményeinek gyors beillesztése az iskolaügy egészébe (pl. hálózat, tartalom stb.), a köznevelés hozzáigazítása ahhoz, hogy ennek a fejlődésnek további hatékony eszköze legyen — szakadatlan tevékenységet követel meg. Természetesen a nemzetiségi iskolaügy is — hangsúlyozzuk ismételten — hozzáértést és tudományos objektivitást, a dolgokat bonyolult összefüggésében való látást követel meg, nem utolsósorban pedig annak a tudatosítását is, hogy a kérdés optimális megoldása függvénye a csehszlovákiai magyarság politikai, gazdasági és kulturális kiegyenlítődése folyamatának. Mivel azonban a pedagógia nem pusztán szociológiai kategória, ezért a belső energiák jeltárását is igen lényegesnek tartjuk. A tudásvágy és a minőségre való törekvés az a két tényező, mely ha valóban jellemzőnkké válik, a külső keretekkel is kevesebb lesz a baj az elkövetkező évtizedekben.