Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

pítja meg: „Fiatal íróink és költőink több olyan etikai­esztétikai hagyományunkat semmibe vették, amelyek irodalmunkban törvénynek számítottak. Látnunk kell, hogy a maguk módján lázadók, és legalábbis első lá­tásra, hagyományellenesek ... Elbeszéléseikben, no­velláikban önmaguk belső törvényeit keresik és önmaguk felett ítélkeznek. Jelentkezésükkel, írói fej­lődésükkel arányosan prózánkat a szubjektív élmények áradata és a lélektani önvizsgálódás hullámai öntötték el. Nem elődök és hagyományok nélkül, de így is fel­tűnő méretekben, szinte kizárólagosan." A líra kezdettől fogva máig a legvirágzóbb műfaji a szlovákiai magyar irodalomban, s az utóbbi időben többféle költői stíluskísérletnek lehetünk tanúi. Az idősebbek nagyrészt a lírai realizmust képviselik, s ez felel meg leginkább a kisebbségi olvasóközönség ízlé­sének is, ezért Dénes György, Ozsvald Árpád, Csontos Vilmos a legnépszerűbb költők. Az elmúlt időszakban valamennyien összeállítottak újabb verseskötetet, amelyekből kitűnik, hogy Ozsvald és Dénes költészete állandóan fejlődik mind tartalmi, mind formai szem­pontból: elmélyül és gazdagodik. Az utánuk következő, modernebb költői nemzedékből főként Zs. Nagy Lajos, Tőzsér Árpád és Gál Sándor tűnik ki. Tőzsér a korszerű lírai kísérletekről elméleti tanulmányokat is ír. Zs. Nagy a lírai groteszknek és gúnynak sajátságosan ere­deti, termékeny képviselője, „Üzenet a barlangból" című új kötetét (1971) nálunk és Magyarországon is el­ismeréssel fogadták. A legélénkebb irodalmi vita az utóbbi években az ultramodern formával is kísérletező, az „Egyszemű éj­szaka" című (1970) antológiában együttesen jelentke­ző fiatalok verseiről keletkezett. A hagyományos formákhoz szokott írók és az olvasóközönség zavaro­saknak, érthetetleneknek tartja őket. Az első széles körű vitát Szalatnai Rezsőnek „Kisebbségi fiatalok lírai útvesztője" című bírálata váltotta ki (Hét, 1969, 52. sz.). A kritikára a fiatalok kategorikus visszautasítás­ul

Next

/
Thumbnails
Contents