Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

napjai" című monográfiája, ameiy fővárosunk reformkori életével foglalkozik. Csanda Sándor (1927—) Sas Andorral együtt szervezte meg 1951-ben a Komenský Egyetem magyar tanszékét és a Pedagógiai Fakultás magyar tagozatát. Tanulmányaiban a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokkal és a csehszlovákiai magyar idodalom történetével foglalkozik. Kötetei: „Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok" (1959), „A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai" (1961), „Valóság és illúzió" (1962), „Hidak sorsa" (1965), „Első nemzedék" (1968), „Harmadik nemzedék" (1971). A szlovákiai magyar lapokban és folyóiratokban számos kritikája és publicisztikai írása is megjelent. Rákos Péter és Jaroslava Pašiakova tanulmányaiban főként a cseh—magyar irodalmi kapcsolatokat vizsgálják. Az irodalomelméleti tanulmányokat is publikáló Rákos Péter Ady költészetéről, Pašiakné pedig Kassák Lajosról és a magyar avantgardizmusról írt monográfiát. Mindketten írnak cseh nyelvű tanulmányokat és ismertetéseket is a magyar irodalomról. Az említetteken kívül jelentős irodalomkritikai munkásságot is fejt ki Egri Viktor, Tőzsér Árpád, Koncsol László, Gály Iván, Fónod Zoltán, Mészáros László, Szeberényi Zoltán, Révész Bertalan. Műfordítóink a cseh és szlovák költészet és széppróza alkotásainak magyarra fordításával értek el jelentős eredményeket, így például a lírában: Farkas Jenő, Rácz Olivér, Bábi Tibor; az epikai művek fordításában: Tóth Tibor, Hubik István, Zádor András, Koncsol László, Czagány Iván, Bártfai László. Irodalmunk az 1968/69-es válság utáni kibontakozás útján Az elmúlt időszak a csehszlovákiai magyar írók számára is válságos volt. Igaz, az írószövetség magyar szekciója abban az időszakban nem tartott ülést. Jobb10* 147