Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Balázs Béla: Az Új Szó szerepe a csehszlovákiai magyar újságírásban

valaki harmadhelyről hall, vagy valamely szórakozási helyen kigondol, lehet nagyon érdekes, megírásra azonban csak akkor alkalmas, ha megbizonyosodunk róla, hogy a történet megfelel a valóságnak. írásunkat írjuk alá. Aki valamit állít, de állítását névvel nem meri vállalni, az nem méltó arra, hogy újságban szerepeljen, hogy írását mások elolvassák. Egy cikkben lehetőleg csak egy dolgot írjunk meg. Viszonylag sok a versíró, de aki néhány rímet leírt, az még nem költő. Az se költő, aki felfedezi, hogy nyári estéken sápadt a holdvilág. A versírás is megfeszített munkát, a költészet ismeretét, képzettséget igényel. Magyarul különösen nehéz verset írni. Főleg azért, mert a magyar költészet nagyon fejlett, nagyon szép és sokoldalú. Aki verset ír, és azt akarja, hogy írása közlésre kerüljön, gondolja meg, hogy előtte magyarul Arany János, Petőfi, Ady, József Attila írt. Ök legyenek a példa, a mérce. A cikksorozat kérte az olvasókat, hogy ne ijedjenek meg a követelménytől, hanem igyekezzenek minél több friss anyagot, szép és érdekes cikket küldeni. Végül leszögezte: „Minden sornak, még ha nem is tudtuk közölni, nagyon örülünk és minden írást megbecsülünk." (Űj Szó, 1949. I. 15.) A felhívás mai szemmel kissé fontoskodónak, kissé iskolásnak tűnik. Eredményt azonban így is hozott: tömegesen jelentkeztek a tudósítók és a levelezők. Az Űj Szónak sikerült kiépítenie a munkatársak széles hálózatát. Egykori levelezői közül később többen hivatásos íróvá, szerkesztővé, újságíróvá váltak. A lap azzal a céllal, hogy szerkesztőket, újságírókat neveljen, rendezett újságírói tanfolyamokat is. Az első, mintegy háromhónapos képzést Budmericén tartotta 1950 végén és 1951 elején. A szlovák tannyelvű oktatással párhuzamosan folyt magyar tannyelvű iskolán összesen 20 — többnyire az üzemekből kiemelt munkáslevelező-hallgató — vett részt. Közülük a sajtónál jelenleg már csak öten dolgoznak. (Balázs Béla, Dénes György, Gál László, Hoksza István, Szarka István.) 117