Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

KIÁLTÁS Tisztább perceimben értem a nincset, érzem a semmit, s félek. Roppant nyomás a Világmindenség, s eredményei: jegyek: az élet. Gyémánt a hegyben, ember a kínban törvénnyé tömörül, egyenletté. Feláll az isten s lemennydörög rám: nyomorult vagy, fél egyenlet lettél. Világom egyre Öntőrvényűbb — ahogy kínom nő, úgy fordul vissza világra szabott öt érzékszervem, s mint a csigacsáp, magát tapintja. Kínban születek, túl a léten, síkos-véresen kivál a testem, düllednek világnagy szeméremajkak — azzal, hogy „vagyok", vagyok Nincsen. A kör bezárul, a világ rólam leszakad, s már nem magyarázza szívzörejemet, idegbajomat anyagi mása. 97