Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

KÉPLETEK A NAPON És mindenki képlet. Az isten így számítja ki a világot. Elnyűtt némberek ülnök a napon, pí-er-négyzetek, gyökvonások. Varas lábukat előrenyújtják, pergamenarccal fordulnak a fénynek, s ha jön majd az este, kőművesekkel asztalhoz ülnek, s rumot kérnek. Az egyik romházban fiatal költő pusztul: a mindenhatóság. Sarokba küldi: saját magába a determinált valóság. Vagányok kártyáznak lószaros gyepen, bécsiek sétálnak dederoningben. Éli, éli!... — kiált a költő. . Mindenki képlet! — szól rá az isten. 93