Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

ŐSZRE JÁR AZ IDÖ őszre jár az idő, jaj, őszre, s még nyárról se daloltam. Nincs szükség kerülőre, tökök hevernek holtan. Az őszben megáll a férfi idegen ízekkel ajkán, s hirtelen vad kedve támad sírni saját hatalmán. Szülőföld, de kicsi lettél, már vállig sem ér a templom, törpék a házak, fejemre barackot senki nem nyom. Rokonok, sógorok, ángyok: örökre elváltam tőlük. Ők százan élik a múltam, én egyedül a jövőjük. Virágok, ólomszín füvek s fák alá sorba rakottan szétszedik meg összerakják azt, aki valaha voltam. Innen, hát innen indultam — és csak azért is: virágnak, átélni minden szót, és bejárni minden tájat. Állok most e nikkel őszben, idegen ízekkel számban, 75