Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

cirkula cikkan, szíjak siratnak, lefittyen ujjad, hegyes a csontvóg. Hiszem is, nem is síri nyugalmad. Te úgy dolgoztál, ahogy a fák is csak nőni tudnak, a patak folyni. Nem volt meg benned a derűs többlet: sose tanultál meg mosolyogni. Sosem nótáztál, táncod se láttam. Csodált a gyermek, megért a férfi: Azt hitted, hogy a családodért élsz, de nem is tudtál magadnak élni. Mogorva csillag, apám, bocsáss meg, bocsásd meg zordon kegyetlenségem, de hogyha téged beszéllek, mondom magam is, a te életed, élem. Az lettem én is, mogorva csillag, testem parancsol 71