Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

felkiabáljam. Legyen fülem, ha bánattó ümget, úrra font kantárt csak úron tűrjek. Fagyfegyelembe vérmeleg kedvet, csendszájba bátor szót követeljek. Bátor elméknek bátor a lába: akarom, álljunk vad karikába. Vad karikába, megváltó táncra, mindenki járja, férfimód járja. S egy akaratra taszítva lábunk, a forgatagban összekiáltsunk: Világot rontó nyers erők kelnek, nem elég félni már egyért egynek. Túl az ideg s bőr szabta határon: aki most fáj, az őssejtig fájjon. Ki velünk táncol, ki velünk járja: Anyánk képén a világ a ráma. 58