Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

BŰNBÁNÓ TAVASZ Serénykedik a város. Locsos Ténnyel színültig telt utcák tekergenek kivágott karikásként. Egy bolydult nyáj vonul rám: házak, autók, emberek. A jó füvű mezőre kizúdult nyáj tülekedő, víg vonulása ez. Állok bódultan: hát újra tavasz van, pedig már kezdtem mogszokni a lesz-t. Tavasz: lépnek házak mea culpázva, vörös lobogókkal pirul a tér, s talpig zöldbe öltözve fogadkoznak a fák, hogy nem, már nem lesz soha tél. Tavasz, vonuló tavaszom, én hiszlek, s hiszlek, bűnbánó, lázbékés világ, mert kitanulva tör vény rigolyáid, a mi dolgunk lesz már vigyázni rád. 55 /