Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

FÁJDALOM Bátyám sírkövére Oktat a világ fájdalomra már engem is. Riaszt. Próbál hajlítni, megríkatni, gyúrni, mint a viaszt. Sötét hatalmak indulnak rám, s a létem börtönné teszik. Hajítnak bölcselkedni élet-halál közé. S leszek már én is maga-kínú, keserű, mord legény. Hull rólam eszme, felelősség, hetyke dac, bűn s erény. Nem marad belőlem csak kuszált, tépett ideghalom. Csúcsaimon villamos szikra pattog: a fájdalom. f.7