Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

ŐSZI TŰNŐDÉS Űgy állok itt, könyvvel a kezemben, mintha a hegyeknek prédikálnék. A hajamra száraz levél rebben, s rám mászik a malomról az árnyék. Ösz van. Űjra nyakig ér a fáknak reggelenként a köd, s fáj az ember, mint az újból időszerű bánat. Tele vagyok én is fájós csenddel. De csak állok, könyvem lecsüggesztem, mintha valóban szószéken állnék, s e zavartan tűnődő világban nem is a détéri buszra várnék. 43