Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

FRÖCCSENJ, ÉLET, SZERELEMMEL Juhászosan, könyökre dőlve fekszem, suba helyett ugyan csak egy fapad van alattam, de — kárpótlásul — köpnöm akár számadó módra is szabad. Ez persze csak ötlet, játék a szóval, a való, hogy megyek, megint megyek. Szaporodik a múltam, s a jövőm, mint vasék előtt a kő: kettéreped. Dobom magam, élet, beléd, hogy fröccsenj szerelemmel, harccal, hajnali vad tyuhaj okkal, vitára szellős ésszel, mi oszlopigazságtól sem riad. Tépem magam boros rettenetekből világgá taszító menésdühvei. Hazai táj: Feled, Serke — lehullasz rólam, mint kivont kardról a hüvely. 37