Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

SZÜRET UTÁN Földtelen volt minden ősöm, nem civódtak soha kincsen. Emléküket azzal őrzöm, hogy földem, az nekem sincsen. S hogy úgy mondjam, nem is bánom, csak így ősszel mérgelődöm, hogy mért nem volt szőlősgazda valamelyik szépelődöm. Most ülnék a borpincémben telt hordókkal körülrakva, s szélesre tárnám az ajtót, ha valaki kopogtatna. S mire az ég beöltözne nehéz selymű bakacsinba, megtelne a pince. Minden hordón ülne egy borissza. Hej, szinte már látom is, hogy ülnek, nagyokat hallgatva, koma, sógor —• félhomályban, mint valami rablóbanda. 23