Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

Mittel Armin pedig akkor még nem tudta, hogy viselkedésével éppen megteremtette a csehszlovákiai magyar avantgarde költészetet, annak a költészetnek az avantgard ej át, amely az idő szerint még nem is létezett. Az arriere-garde-nélküliségnek ez a természetellenes állapota egyébként költőnk számára természetes állapot lett, mert a csehszlovákiai magyar költészettel — amelyhez pedig tartozott volna — később sem sikerült találkoznia, s mindig csak úgy habzsolta a világot, mint Münchhausen báró kettészelt lova a vizet: átzuhogtak rajta a dolgok. A szomjazó törzs pedig (értsd: a csehszlovákiai magyar költészet) költőnktől végig távol rúgta, kaszálta a szlovákiai magyar sors vélt törökjeit. Mittel Armin költő és szerkesztő szomorú, több dimenziós tudatához sehogyan sem talált létet. Talán a fenti képsorok dolgoztak benne, mikor 1922. április 21-én verset akart írni Svejkről, de mivel az akkor már javában virágzó csehszlovákiai magyar irodalom képviselői mélységesen erkölcstelennek tartották a léttelenségnek azt az állapotát, amelyben a költő leiedzett, elhatározta, hogy csak azért is tovább megy a megkezdett úton, s lét nélküli tudatához lét nélküli, vagy ha úgy tetszik: vers nélküli 201