Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

ugyanis a Rimán és a Sajón kívül nincsen olyan víz, amely malmot hajthatna. Egészen pontosan persze nem tudni, mért választotta a második lehetőséget, csak azt tudjuk, hogy a múlt század hatvanas éveiben már a Rimától délre fekvő Serke szárazmalmában molnárlegényeskedik. A szárazmalom is malom — gondolhatta, de azért a fiait már nem molnárságra nevelte. A nagyapám — akit, akárcsak apámat, Istvánnak hívtak — ács volt, s mesterségével összhangban portyáinak irányát nem a víz szabta meg, hanem a fa, az erdők. így kerülhetett a Rimától még délebbre, a barkóság hegyes-erdős vidékére. S itt oltódik be a Tőzsér-törzs először pásztorággal. A jesztei Berta Borbála (apai nagyanyám) ugyan csak disznópásztor lány, de nem akármilyen disznópásztoré. A rokonság a tanyavilágba vezet, a sógorok, komák tehetős juhászok. A honfoglalás azonban Jesztén nem fejeződik be. A család még délebbre vonul, még közelebb az erdőkhöz: Péterfala szinte már a Medves lábánál fekszik. S itt, ebben a módos parasztfaluban került sor arra a találkozásra (anyám és apám között), amelynek köszönhetően később én is találkozhattam a világgal. Pontosabban: apám a közeli Ajnácskőben látta meg először anyámat, de ez az Ajnácskő már egy másik honfoglalásnak, a Sándorok honfoglalásának az Etelköze. Anyámat Sándor Juliannának hívták, 188