Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

ISTENNEL TELT ARANYSZÉK Roppant aranyrojtos szoknyaként szedi magára a föld a fényt. De az aranyos szoknya alatt kínos jajként lapul a csatak. Lapul kiborult búzatövön, tehetetlenül málló rögön, a fuldokló krumplibokrokon. Minden zugba fojtó víz oson. A víz, a víz, jaj, mindent betölt, s a föld, a nagy puha anyaföld, mint a terhes asszony egy roham után: ökrendezik foltosán. Arcán piszkos habos víz csorog, meg egy puffadt béka vánszorog. Verejtékszagú csapzott haját: a hagymaszárt, a fűt meg a fát az eső meg a szél fésüli. Az embertől megtermékenyült méhe vizes gallyacskára ül vacogni. Kis testét sejtelem kemény fejű búzácskám helyett, rázza: gőgös vadbükköny terem mert csak az állja ezt a vizet... 16