Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

REGGELTŐL ESTIG ősz Vén emberként mordul az ég, és vastag esőt köp a tájra, ösz! Pusztít a tűztelen égés, sárga lobot vet a nyárfa. Reggel Tárt ablakomon bejön a világ, s mint anya álmos gyermekét, kiránt az ágyból. Kicsit pofon is legyint, hogy ébredjek: itt egy új nap megint. Ütban Mint egy keresztrejtvény, olyan a táj. Megfejtésként versem írom bele. Vagy csak írnám? Olyan sok a szabály, hogy nem tudom, megbírok-e vele. Dombon ülve Siroksáros? — Ugyan mi lehet e pogány hangzású név eredete? Sáros sírok? — Szinte megkövülök: hátha ez is sírdomb, amin ülök. 12