Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Érintések

2 Tizenöt éves voltam, és addig nekem még senki sem mondta, hogy „maga". Pirultam, izzadni kezdtem, szűk lett az ingem nyaka. „Maguk eszik meg Magyarországot!" — mondta. Egy kaszárnya előtt álltunk. Én vakációra igyekeztem, de a határon egy buzgó katona majdnem lelőtt. Behoztak. Álltunk. A túloldalon háztetők: piros remegés. „Maguk ..Falvak feszengtek. Fehér tornyokban harang rángott, mint nyakban a nyelés. Húsz éve ... — „Maguk eszik meg ..— mondja a hadnagy, és nevet. Ebben a „maguk"-ban nőtt fel egy gyermek, s kapott egy néptöredék létet és — nevet. 118