Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

Ájulat köröz gyökerekként össze-szétfutó ereimben. Mi hát az ember? Kör egy körben, lét a létben, de mért egy véle? Mért kell lehunynom szemem örökre, hogy beláthassak magam szemébe? 102