Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

Ebíd utân mënnek táncónyi. Mikor gyönnek âz esküvőrő hâzâ. â mënyâsszont lëvetkosztetyik és âz ebíd âlâtt csâk ollyân közönsigëssen vân, csâk mâ â tâncbâ kötösztetyik föl mëgint. Á tâncbâ, lia jó üdő van, âkkor cipőbe mín â mënyâsszon, lia nëm, âkkor csizsmâkbâ. A fehír szoknyák mind âzok, âkik âz esküvőn vóták râjtâ, csâk â szoknya mas, vágy fekete kâzsmir vágy piross kâzsmir. Â ruhâ fehír vâsâlt, â keszkenyő is fehír és fodrossing vân râjtâ. A hâjkëtôk is mârânnâk âzok, âkik vóták, csákliogy â hâjâbâ nëm csukorbâ ván, hânem csâk ollyân közönsígessen. Hâ rossz idő vân, âkkor â kocsmâbâ, hâ mëg jó, liât â vőllegín udvârân mënnek táncónyi. Mind együtt, â mënyâsszon vendígeji is. Cigányok muzsikának, nimëlliknek trombitâssi vânnâk. Mâ tâncônâk sëtitig, nyócig, âkkor osztën mënnek kírnyi. Âzt mâ külön kölly, mer âggyig csâk ollyân csëndessebb vôt, de mâ kírískor, âkkor mâ mindënt esszëinekônek és nâgvon mûlâtnâk. Azelőtt, mikor mëntek kírnyi, fôlcifrâsztâttâk ëgy hosszú botot, â vőlegínyliázná kötöttek râ ëgy szőrkeszkenyőt, pirossât. A vőlegínné fôcifrâsztâttâk, tetejibe ëgy âlmât tëttek. A bérmâlâsi kërësztânyâ vitte, â vőlegíné. Mind âz összes vendigëk mëntek velëk. De mâ mostán nincsen nyoszolyóia. Mostân ma csâk â leginyëk mëg â cigányok esszëszëdônnek nâgy inekvê, muzsikává és mënnek á mënyâsszont kírnyi. Elsőnek mënnek â cigányok, utânnâ â dorozsbâk és âz âpâk és â vendigëk. Az úton ínekének lagzissâkot, ami eszëkbe gyün: 1. Elkurjântom magám főső fâluvigën, mëghâllyâ gâlâmbom älsó fâluvigën. Hâllyâ vâgy nëm hâllyâ. nem tëhetëk rôllâ, gyönge szávaira nem mëhetëk odá. 2. Jâj, dë sáros gyalogút, volt szeretőm, de elmút. Körő csillágoss âz ég, mâjd eszëdbe jutok még. Dë mâr akkor késő lëssz, mert szeretőm hát is lëssz. A kolonyi lagzi 9* 67