Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

Előszó

Előszó Földrészünk lakosságának majd minden művelt tagja büszkén vallja magát európainak, az európai kultúra részesének és terjesztőjének. Az elmúlt évtizedekben sokan öntudatlanul hitték, mások meg tudatosan vallották az európai kultúra egyneműségét, primer voltát és nemzetközi, illetve nemzetfeletti létezését. Ez a felfogás bizonyos veszélyeket rejtett magában, és félő volt, hogy a kultúrélet nemzetközivé válása gyökértelenséghez vezet, mivel elveszti szoros kapcsolatát a nemzeti közösséggel. Ma már nagyrészt mindenki rádöbbent arra, hogy az európai kultúra nemzetközi értelmezése tarthatatlan. Mert ez a kultúra egységes kép ugyan, de mindenekelőtt mozaikkép, melyet az egyes nemzetek sajátos ékköveiből raknak össze. Sőt az alkatrészeknek ez a sajátossága olyannyira szigorú feltétel, hogy értékmérőül is szolgál egyrészt Európa, másrészt pedig azon nemzetek számára, melyek ezeket a szellemi alkatrészeket szolgáltatják földrészünk teljes kultúrképének kialakításához. Egyre jobban érvényesül tehát az a szabály, amely szerint minél több használható elemet tud kimutatni valamely nemzet, annál inkább növekszik értéke és annál több joga van arra, hogy méltó elismerésben részesüljön a népek nagy társadalmában. De vájjon hol találhatók ezek az értékek? Az egyéni világkép csődje után csakis magában a nemzeti közösségben. Mert amíg az egyén egy öntelt korszakban megtagadva közösségi talaját, értelmetlenül csetlett-botlott és elbukott, addig az elhanyagolt, háttérbe szorított közösségek tovább őrködtek. Őrizték az áldozati tüzet, a nemzeti lélek rítusait és azokat a mélyértelmű szimbólumokat, melyekhez a hányódó lélek mindig hozzákötheti hajóját. Ezért járul ismét a tudományos és művészi alkotókészség a népi mélykultúra forrásaihoz vigaszért, hitért és nyersanyagért. Ez utóbbit csak formálhatja, de lényegében meg nem változtathatja. A modern kutatás már megtagadta az egyéniségből kiinduló induktiv módszert, hogy felváltva azt egy deduktívvel, következtetni tudjon az egyéni lélekre és megtalálja benne a lényegeset, a közösét. Az eredmények már mu5