Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

nâk, âkkor á kërëszlyânyâji, lia mëg nincs nëki, âkkor á lyânpâjtâssi âzok. Ki hol íri, ott mëgy, nincs ollyân nâgy sorrënd. Mëgeskûnnek és mikor â mënyâsszony és â vőlegín kigyün â tëmplombô, â szëntëgyhâszbô, kockâcùkort ânnâk nëkik, hogy ollyân idëssek lëgyenek. A kërësztânyâ ëgyik visz ëty nâtykâs kâlâcsot, â mâsik ëgy öveg pâlënkât és mikor kigyünnek âz esküvő utân, âkkor szítosztyâk. Kâpnâk mind, âkik âkkor ott vânnâk, kapnák ëgy-ëgy fédecit. A kâlâcsbô is kâp, âkinek jut. A kâlâcsot â bérmâlâsi kërësztânyâk osztyâk â tëmplom előtt és âz innyâvâlôt â keresztelő kërësztânyâk. Mikor mâ mënnek lëfelë â szëntëgyhâsz-pârton ínekölyik: 1. Mëgfogâttâm Isten előtt, â kolonyi oltár előtt, â kolonyi oltár előtt, Hogy nëm tártok töp szeretőt, csâk mindën ùjâmrâ kettőt, csâk mindën ùjâmrâ kettőt, 2. Aid meg, Isten, ászt â pâpot, âki minkët esszëâdott, âki minkët esszëâdott, Sohâ nem ismertük ëgymâst, mégis rânkâttâ jâz âldâst, mégis rânkâttâ jâz âldâst, 3. Kidőtt â pâp gâttyâ, mëkkô tâmogâtnyi, â pâp szâkâcsnéjât mëkkôllv lâtogâtnyi. 56