Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

Bevezető - A koloni ember mozgása

esztétika formalátását is. A fej ünnepies tartása eléggé merev, rögzített arcvonásokkal. A szájtartásnak külön ünnepi formája van: kissé visszahúzott, vízszintesre merevített ajkak jellemzik. Általában úgy mondják ilyenkor: „hegyesre târtyi â száját". Ezt a száj tartást templomba menet gyakran még otthon, a tükörben állítják be, s főképpen a menyecskék nem szívesen állnak szóba, nehogy „elroncsák á szájukat". A kéz mozgása is merevített, s megszabott ünnepi tartása van. A derékmagasságban tartott balkéz esetleg imakönyvet, keszkenőt vagy hasonló tárgyat tart, míg a lelógó jobbkéz virágot, esetleg zöldágat szorongat. Mindkettő az ünnepélyességet fejezi ki. A fényképezés szokatlan ünnepies pillanatában gyakran eltávolíthatatlan erővel jelentkezik az ünnepi testtartásnak merev, kötelező formája. A menyasszonynak és vőlegénynek együvétartozását a lelógó kezek könnyed kapcsolódása jelzi. A lakodalmas csoportban természetesen a menyasszony magatartasa a legszertartásosabb, s ebből a magatartásából az egész lakodalmas időben nem lép ki. Ez a magatartás jellemzi általában a lakodalmasokat is. Ezek közül természetesen még inkább azokat, akiknek komoly szerepük van: az anyákat, apákat, dorozsbákat, nvoszolyóleányokat. Gondolkodásra késztet a fiatal gyerek-dolozsbáknak komoly, higgadt, szótalan és öntudatos magatartása, merevített mimikája, tempós, lassú járása. A lakodalmas menet a lakzis dalokat vidám „hf'-szerű, duhajos kedvű réjával fejezi be. A hirtelen felemelt kar és a duliajosan felszabadult vidám arckifejezés élénk ellentétet alkot az előbbi pillanat szertartásos mozgásával és a következő pillanatban visszatérő szertartásossággal. Ugyanígy feloldódik a kötelező szertartásos mozgásforma a dunnák és a menyasszony kikérésének dalos-felelgetős veszekedésében is. Tempós komolyság jellemzi a táncot is. fgy van még a csárdásban is. Erre a komoly egyszerűségre tompítják a modern táncokat is, pl. a keringő lázas rohanását, s ilyen komoly és csendes a tánc szünetében táncolt körtánc is. Ez a büszke merevség csak a lakzi legemelkedettebb duhajos jókedvének vad csárdásaiban enged fel, többnyire a leányok csoportos csárdás-táncában. Az egyéni táncok közül régebben a férfiak fejre tett boros üveggel járták a verbunkost. Ma már ritkán táncolják, de van, aki még érti a módját. 25