Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)
Bevezető - A koloni ember mozgása
A koloni ember és mozgása. A nyitramelléki magyar táj az egyetemes magyar etnikumnak, népi tájnak ősies, megőrzött szigete. Itt sem találjuk meg azonban az eszményi embertani egységet, az egységes magyar embertípust. Találunk rövid- és hosszúfejű. szőke és barna, alacsony és magas termetű embert. A koloniaknak azonban van egy típusuk, melyet tx községben nagyobb számban megtalálunk. Ezt a jellegzetes arctípust a vasárnapi látogatók is észreveszik. Főképpen a leányokon, asszonyokon feltűnő ez a sajátos jelleg. Ezt a tájtípust megtaláljuk a többi nyitramelléki magyar községben is, de Kol ont egyelőre a legérzékelhetőbben jelentkezik. Rasszjellegében ezt a csoportot erősen turanidnak jellemezhetjük, a mongoloid rasszvonások halvány jelentkezésével. Jellemzi a széles építésű, arányos és mozgékony kis közepes termet, aránylag rövid és erős végtagok, kis kéz és láb, rövid koponya, erős, magas, domború homlok, harántolt négyszögű arc, jól kifejlett pofacsont és járomcsont, kisebb, arányos, szélesebb gyökerű orr szélesebben álló cimpákkal. Az orr-ajak-barázda mély, a szemrés aránylag kicsiny. Az áll kicsiny, erős, a száj keskenyebb. Barnás, erős hajuk van, s azt előszeretettel bodorítják a halánték táján, Szemük többnyire fekete. A lakósok többi hányadát a magyarság rasszösszetételének megszokott jellege jellemzi. A mongoloid jellegű turanid típus mellett gyakori a tisztán alföldi s a keleteuropid típusú ember s mindazok a típusok, melyeket a magyarságban általában kimutatnak. A magastermetű ember inkább kivétel. A testalkatnak ilymódon meghatározott jellege szabja meg a testtartásnak és a mozgásnak alapvető jellegét, továbbá a sajátosan gazdag s fegyelmezett magatartást követelő, barokkos mozzanatokkal gazdagított ruha. A testtartás alapjában véve mozgékony, de a visszatartás, a tempós komolyság jellemzi. A nők járásának ritmusát még jobban befolyásolja a ruha. A sokszoknyás s felszínében barokkos viselet erősen hangsúlyozza a csípőt. A járásnál íigyelniök kell a hangsúlyozott csípő ütemes ringására. A lépésnek ezért aránylag hosszúnak s visszatartott, fegyelmezett mozgásúnak kell lennie, hogy a szoknyák alsó része ütemesen hulljon egyik lábról a másikra. A derekat és a mellet erősen leszorítják, ezért mozgási és kifejezési lehetősége csak az alsó testnek van. Ez az öltözködési mód jelzi egyúttal a népi szekszuális
