Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

Bevezető - A koloni élet társadalmi kerete

megfelelő felső és idegen művelődési elemet és értéket is elfogad. E folyamattal erősebbé, ellenállóbbá válik. A nyitramelléki magyar művelődési tájnak tehát — atomizáltan nézve — sajátos kettős arculata van: egyben ősies, arcliaisztikus, de ugyanakkor haladó szellemű és sok benne az idegen művelődési elem is. Természetesen ez a sajátos fejlődési vonal nem jelenti a teljes és időbeni művelődési, etnikai azonosság biztosítását. Ha az idegen művelődési hatás túllép bizonyos határt s uralkodó helyzete nemcsak művelődési, hanem szociális is, erős nyomást gyakorol az ősi művelődési és szociális rendszerre. Az alárendelt rendszer összeroppanhat, s a hosszú védelmi kitartás után egyszeri hirtelen fordulattal átkapcsolódik az uralkodó helyzetű művelődési és szociális körbe. Régi művelődési és szociális rendszerének töredékes részei lassú kihangzással elhalnak. A nyitramelléki magyar művelődési tájnak sajátos jelleget elsősorban a szlovák tájkeret kölcsönöz. Hatása a fentiekben elméletileg megállapított értelemben kétirányú: konzerválja, megóvja a hagyományos magyar művelődést, s egyúttal több művelődési elemét átadja, beszivárogtatja a magyar tájba. A lakziban is több összekötő kapcsot, közös elemet állapíthatunk meg. Legerősebb természetesen a magyar nemzeti művelődés hatása. 1938-ban a nyitramelléki magyar táj elvesztette művelődési központját, s ezért az utolsó évek fejlődésében erős törés mutatkozik. A nyitramelléki táj földrajzilag, életformában, szemléletben és művelődésben, sőt a magyarságfogalom legtöbb jegyében élesen elhatárolódott az egyetemes fejlődéstől, s így természetesen a tájjelleget és pozitív önálló arculatot nélkülöző szlovákiai szórványos városi magyarságtól is. Ez nem jelenti a teljes elkülönülést. A városi központok kétirányú hatása azért észlelhető. Főképpen a szlovák jellegű Nyitra, és a távoli szellemiségű Pozsony érezteti hatását. E központok távoli jellegükkel nem oldhatják meg a táj szociális és szellemi kérdéseit, s így az egész táj szükségszerű zajlásba került. E zaji ás nyomait a lakzis szokások megvalósításában is láthatjuk. A nyitramelléki magyar tájnak és falunak, a falusi életformának hagyományos zárt rendje átalakulóban van. E megállapításnak itt nagyobb a jelentősége, mint a néprajzi irodalomban közhelyszerűen ismételt ilynemű megállapításoké. A szociális feszültségű táj és falu erős indíttatásoktól űzve, új életrend és életforma felé tapogatódzik. Az egyetemes fejlődés igézete is él parasztsáoo