Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

Bevezető - A népi művelődés és népi színjátszás sajátos jegyei

Ez a variáció azonban — ismétlem — nem végtelen lehetőségű, mert határt szab neki a népi létvalóság, formavilág és motívumgazdagság, a funkcionális elemek kihatárolt mennyisége és hagyományosan őrzött szerkezeti kötöttsége, a nép emlékezőtehetsége és formai érzékelésének törvényes rendszere. Ezzel szemben a magas művelődés és színészete írásban rögzített, formájában és tárgyában örökös az iíjszerűség és rendkívüliség keresése. A népi színjáték, a népi művelődési és művészeti tény megteremtője a személytelen, ismeretlen népi egyed, de alkotását a közösségi érvényű elemtan, szerkezeti formalátás és stílusérzés hagyja jóvá, csiszolja, alakítja vagy esetleg elveti. Az új elemek, motívumok felvétele, az új szerkezetek kialakítása az általános szociális és művelődési fejlődés tényének tükröződése. E fejlődési tény a népi közösség jóváhagyása után mint stílusalkat helyezkedik el a közösség tudatában. A művészeti és művelődési teremtés indítéka a népnél a sublogikus, irracionális teremtőerő, intuitív művészi késztetés. A tudatos művelődési vagy művészi érvényesülésre való törekvés ismeretlen. A tudománynak, művészetnek ezzel szemben épen a tudatos egyéni igyekvés a hajtóereje. A népi színjátszás, a népművészet közösségi valóság, a közösségből fakad és azt szolgálja. Igénye a közösség halhatatlansága, nem az egyedé. A népi színjátszás, a népi művelődés nem az egyedi, elkülönülő tudást és élményt formálja színjátékszerű jelenséggé, fogalommá, hanem a közösségi élményt, a közösségi tudást; nem az egyéni kifejezési igényt elégíti ki, hanem az általános közösségi kifejezési vágyat jeleníti meg. A létnek és a léthelyzeteknek közösségi érvényű, szabványszerű, egyetemleges érvényű megfogalmazását, formálását adja. Ez a közösségi formanyelvvel és az emlékezőtehetség határaival elhatárolt tárgyi és motívumgazdagság hiánytalanul azonos (logikailag a részleges azonosságról kellene beszélnem) a való életnek forma-, lét- és léthelyzet-gazdagságával. Nincs a közösségi életnek olyan létvalósága, megnyilvánulási élménye, melyet hiánytalanul és művészi formában ki nem tudna fejezni. A népi művelődés, népi művészet lehetne a kollektivisták eszménye, ha felismernék belső szerkezeti törvényeit. A vázoltak után nyilvánvalóan igaz az az állítás, hogy a lakzi a falutársadalom szociális valóságának kicsinyített képe. Aki úgy látja, hogy a népi színjátszás elemgazdagsága és formagazdagsága szegényes, az a saját társa12