Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

A BALOGI HEGYEK A Szent György Körnek Hajnalodik, az éj épp elköszön, fekete kalapja félrebillen s az ég derűs homloka már kilátszik: a balogi hegyek örülnek. A balogi hegyek szelídek, szeretem őket én is, más is, de könnyű nekik: mert kicsik s mert nyugton ülnek, mint a gomba nagy fák és nagy hegyek tövében, a kicsik elbújnak, megférnek s nem zúgolódik egyikük sem, hogy később látja a hajnalt, s hamarább veszti az estét, boldog hegyek a tűrő kis hegyek. Valamennyi Tátra, ahol csak vagytok, meredtek, ágáltok, dacoltok, de ti, de ti mitévők legyetek, bozontos lelkű zseni-arcotokkal ? sziklakoponyáitok éle belevágódik az égbe s köddel, felhővel úgy kell befödjétek kölcsönös roppant sebeiteket! Ügy állok itt, miként a Tátra s meglengetem a karomat a hajnal hajnala felé: 70