Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

SZÁMVETÉS Míg szájszögünkön sírás ténfereg, nehéz gúny guggol vagy mosoly lapul, és ceruzánkat a tükör előtt hegyezgetjük a művészet alá, tántorgó lábbal jár az éjszaka, mint hibbant agyú kormos óriás, célunkba torló istenítéletnek pihegő falvon, dermedt városon, s ahová tipor, nem nő fű nekünk. Hej, pajtások, nem babra megy a játék, nem szándékokról van itt a beszéd, nem is a módról, hogy ki tudja szebben kiteregetni a maga baját a bánatutca rőt sövényein vagy a rótt sorok ruhakötelén — jön egy nagy szél, és úgy lerázza őket, akár az est a sok-sok tarkabarka felhőrongyot ledobálja az égről. Bőgnek az éhes szájak: kenyeret! lüzelnek a kiszáradt szemek: könnyet! s száz csetlő-botló láb dobol: utat! irányt! megváltó rozsdátlan hitet! vezényszót szomjaz minden hadsereg s új zászlók suhanását rémli fönn erőtadó, friss vágyra tikkadozva, s gyúlt álmukban már dübörögve fordul jobb út hasán a világ kereke. 64