Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

REGGELI VILLAMOS Bakkanva lótva-fut s zörög, modern bakószekér szegény, mint egy nyugdíjas hivatalnok, pontos, kopott és szenvedő, sárga ablakán gondverejték, viszi a külváros hadát robotvérpadra, döccen, áll, csönget s szalad tovább-tovább... Reggel... éhes a város gyomra: kell a vér... fut a villamos... Zsúfolt. Az arcok gyűrtek, vének, elvétve sincs vétett mosoly, az éjszaka mind idegyűl: piszok, hideg, nyomor, halál, s vonszolódik a kocsiban úi nyomor, új halál felé. A pupillákon ott vibrál még a csíkos tarka párnahaj, teás spirituszszag s lúgos langy dől a kabátok durva résén, szennyes pihe reng egy-egy vállon: szólt a vekker, sietni kellett, egy törött ráncos lakkcipőn kuncog a lyuk, mindenki morcos. Reggel... éhes a város gyomra: kell a vér... fut a villamos... Ügy borzadok: úgy együttérzek, piszok, hideg, nyomor, halál, tivéletek, mintha gyermekszobám se volna, — jaj, pedig volt gyermekszobám! — valaki nagyon megcsalt rútul minden embert, aki ma él, és nincsen csendőr, mint bíróság, aki lefogja, vasraverje a sikkasztó gazember sorsot — testvéreim, áldozatok, mi örökre megbosszulatlanul szenvedünk! Undok autók pöffeszkednek lent, gyorsan felnézek és nini: berregve surran délnek egy pompás kis alumíniumrepülő 53