Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

IGAZMONDÁS A magyar demokrácia vezéreinek Ügy állunk, mint a jégbe vert karó. Mázsás súlyokkal bunkózzák le tikkadt lelkünk jószágát kóbor gonoszok, s mi tétlen fekszünk, mint nyáron kiszikkadt patakmederben a kövek... S a sok gennyedző sebre nincsen takaró, nincs mentség, nincs hit — semmi sincs. S úgy állunk, mint a jégbe vert karó. Guggolva les ránk minden káröröm. Magyar betegség: hogy ha egyik kézzel simogattunk — a másik kéz vadul még azt a jót is hadd csikarja széjjel s ha minden ész, száj, szív bele vadul, ha inge az, hasadjon a köröm — Csak ne legyen rend, ne legyen igazság. Ha volna könnyünk, sírni kellene. A nagy sivárság nem törik derékba sújtó ököltől: És bomlott agyunk fult sikolyként hull tátott szakadékba: hát mit jelent, hogy magyarok vagyunk?! a szónak nincs már súlya, jelleme?! nincs parancsoló, vad következése?! 37