Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

Pofozzatok, rugdaljatok, vigyetek magatokkal, mert én még mindig azt hiszem: élre születtem! Ó, hogy gyűlölöm a mórikálást, ó, hogy vágyom határtalan terekre Mozdonynak, Motornak, Ekének, Gördülő Kősziklának. Értelek ember: aki ölsz, teszel, ítélsz, cselekszel, — borzasztó megérteni a gyilkosokat, borzasztó kiábrándulni finomságból, jóságból, zabhegyező kérlekszépen-szavakból — már rádöbbentem: látványos céda sors kell, hogy a petyhüdt szemek engem is simogassanak, mert nincs különbség, nincs kivétel, nincsen tiszta érdem: szőrös gorillaléptek az élet való ritmusa, és minden elefántcsonttorony hazug, micsoda hazugság a legszentebb jelszavak, és micsoda erő ezek a hazugságok! Hát én kiállók, istenemre, ki! s ha egyszer jól megköpöm a markom s rekedt hahón előkiáltom a múltam: úgy felidézem a hetyke hajrát, rakéta-merszem s bolondabb magam, hogy leesnek a rágó állak s feldöbbennek a hályogos szemek. Jaj, milyen mocsokul szép ez a gesztus: a szerszám szerszámba vevése: belerúgok a tükörbe s öklöt rázok, s előre tudok minden fejcsóválást, hogy hát ez meg megint miféle modern új badarság ? 33