Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

A LÁTHATATLAN GÁRDA Sittiändy Pálnak Nincs rajtunk semmi jelzés, se rang, se szín, se ábra, nincs köztünk bűn, se gaztett, mi szerződést szerez, s az ő arcuk se jelzett fénylőbbre vagy sutábbra, rajtuk se csillog mindig egyenlőforma mez, mi mégis mindenütt egymásra ismerünk! És két világ: mi és ők. Hogy kik azok mi s kik ők, megírva se törvénybe, se homlokokra nincs, csak él, van, áll a válasz: eretnekek és hívők, de nem az oszt, mi van, de az szoroz, mi nincs, és kölcsönben citáljuk egymást: egy más világ. Mi, akiket lenéznek, leszólnak és levágnak, kétségek, titkok, gondok: az ős Föld jajszava, ők buzgó vámszedői már itt a Túlvilágnak, és Isten-protezsáltak, mint Ábel valaha, ó, mindig vesztesek mi, s ó, mindig nyertesek. Ki ércbe-zsírba dúskál, az anyagot tagadja, a varas holtra-válva ordít fúj-meztelent, mégis nem a mi rongyunk a tehetősek had j a cs nem mi csapunk vásárt, ha Isten megjelent, és nekünk fájnak ők is, mert ők is emberek. Örök tavasz szelének erőszakát ha vetjük, vagy izmos nyár dühét ökölbe csapva le, mi csak a boldog őszök akaratát szeretjük, 28