Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

Polgár, munkás s paraszt között, híd ember és ember között, híd minden dolgozó kéz és agy,' s itt élő testvérnép között.!' Béke! Kenyér! És munka! Sok. Urak, írók, kolomposok, ezt kéri a nép és a népek: Joanok, Jánok,Jánosok. (A nép szava) Vigyázó szeme túl a kisebbségi horizonton Európára irányul. Kül- és belpolitikai események egyaránt érdeklik. Soha nem tapasztalt közelségbe kerül benne a költő és az újságíró, gyakori átfedésekkel alakul mindkét irányú tevékenysége. Ekkor válik igazán valóságossá a Móricz adta jellemzés: „Elsősorban és teljesen politikai költő." Győry közvetlen hatóerőként kíván jelen lenni a társadalmi-politikai élet mozgásában. Szmte verses publicisztikát művel, amely művészi megformálásában sok kívánnivalót hagy maga után, de politikai-társadalmi szempontból jelentős helyzeti energiát képvisel. A költő a líra és publicisztika határmezsgyéjén tevékenykedik. A legtöményebb politikumú verseiben — alcímben — maga is utal a publicisztikai ihletforrásra: pl. Verses glossza a tömeghangulatról; Glossza az európai demokráciáknak; Verses tanács a prágai kormánynak stb. Sokszor vezércikk-kereteket is kitöltő társadalmi-politikai mondanivaló tömörül össze költői ihletének tüzében érdes szövésű, agitatív jellegű versekké. A legtöbb ilyen költeményének olvashatni a glossza, cikk, vezércikk ősét a Magyar Újságban. Jellemző példa erre a következő: 1934. február 14-en zajlott le a bécsi ún. Marx-házak előtt a történelemből ismert véres esemény, a munkásság felkelésének vérbefojtása, s másnap már olvasható volt a Magyar Újság hasábjain a Vérhagyó kedd — vérező szerda című Győry-cikk, s három nappal később annak verses változata: Az ember tragédiája, legújabb szín. Ebben Ádám a Napóleon maszkjában megjelenő - tehát a könyörtelen hódítást és háborút szimbolizáló — Lucifer vér és szenvedés szülte „új rend"-jét az emberség, az örök emberi humánum nevében utasítja el: Nem érted, állat, nem kell ez a rend!