Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

Győry Dezső költői hagyatéka (1900-1974)

harcostársak, a szülőföld tájainak és embereinek felidézése törte meg hallgatását. Az öregedő költő a maga igazát és igazolását keresve visszatér ifjúkora szellemi és földrajzi tájaihoz, hogy erőt merítsen lankadó művészi ihletéhez. Az első világháborút követően Csehszlovákiába került magyar néptöredék a történelmi kényszerűség következtében kulturális és társadalmi decentralizáción ment keresztül, s önerejéből sajátos, ún. „kisebbségi" kultúrát fejlesztett ki. Az addigi kulturális centrumtól elszakadva folytatta és alakította történelmét, s a körülményektől meghatározott színvonalú irodalmat és művészetet teremtett. Ez a kisebbségi kultúra a magyar hagyományokból indult, de további fejlődését az új állam társadalmi valósága határozta meg. A francia és angol mintára épülő masaryki demokrácia a tagadhatatlan nacionalista elnyomás és megtorló intézkedések ellenére is — relatíve szabad légkört teremtett a magyar kisebbség számára. Ezen a relatíve „kedvező" talajon fejlődött ki a nagy átlagában provinciális, de csúcsaiban európai problémákat felvető, az emberség mértékét és próbáját kereső csehszlovákiai magyar irodalom. Ennek a kisebbségi irodalomnak a líra volt a kezdete és máig fennmaradó értéke. A lírában tudta felmutatni azt a színvonalat, amely megbecsülendő hagyománnyá avatta. De ez a líra is csak néhány kimagasló költői egyéniséggel lépte túl a regionális kereteket. Ezek között is Győry Dezső költészete érdemel leginkább figyelmet. Győry Dezső pályakezdésének körülményei és eredményei még nem sejtetik az „erős és igaz szó" későbbi költőjét. A századvég és századforduló epigon költőinek hangján szólal meg. Az általuk sugalmazott költői magatartásokat ölti magára, avult lírai kelléktárukból kölcsönzi kifejezőeszközeit, motívumait, helyzeteit. Csak Ady géniuszától megtermékenyülve indulhatott el azon az úton, amelyen végighaladva az „egyetemesség emberi hangjának, az emberség nagyságának, a lelkiismeret erkölcsi teljességének" (Fábry) művészi meghirdetője lett. Egy szlovákiai kisváros, az igen élénk kulturális életet élő Losonc szolgáltatta számára azt a légkört, amelyben költői öntudatára ébredt, művészi alkotóereje felvirágzott. A Madách Körben, a haladó értelmiség helyi kulturális gyülekezetében vésődtek lelkébe azok a gondolatok, amelyek a romantikus verselőt a csehszlovákiai magyar fiatalság programadó költőjévé, a magyar kisebbség legszebb eszméjének, a vox humanának adekvát kifejezőjévé és meghirdetőjévé érlelték. 226