Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

VISSZATÉRÉS Anyjánál jobban mit szerethet férfi? csak egyet tán, a legnagyobb Anyát, ki szenvedélyét szenvedéllyel érti, gyötrettet, vágytat s tetteti magát, de néha, mint most, közelenged lágyan, a szája nedves, s ködben a szeme. A Duna partján fut vonatom s vágyam, s ködben a táj s az utas kelleme. Ez az Ipoly. Jaj, már csak honn lehetnék. Mit érzel? Mi kell? Kérdőjel a Vár. Fáradt vagyok és aludni szeretnék térdén. De tudom: szorgos kézre vár. Ó, ölt-e bennem elég rosszat láza betölt Időknek ? Kérdés: végzetes. Bámulok. Főm a gyors ablaka rázza. Örülök. S mindez oly természetes. Milyen furcsák a nagy pillanatok! Barátra bízom s figyelem magam. Megérkeztem. Dolgozni akarok. Érted. Szerényen, hívő-zajtalan. 1940 212