Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

Ülök. Es nézdelek. Korántsem vagyok letört, sem elfogult; az élet roppant egyszerű lett, s épp ezért nagyon bonyolult. Jó, például, a nyájba állni, de már a nyáj is vert bika; egyenként és összesen szerte úttörők pusztájába verte az idők legnagyobbika. 9 Micsoda ősz. Minő vérrozsdás forgó órák és levelek; a végzet Európa avarján, én csak az évén csörtetek. Tavaszt idézek, és körültem mint tömkeleg sirálycsapat, melyről csak az titok, hogy jő-e, vagy költözésre készülőd-e, gyűl s vijjog a tapasztalat. (Rügynézőben avar helyett sár mintázta lábnyomunk puhán a Bimbóháznál bodzaárban bujdokolván a bor után; nyáron itt főtt kukoricát s kék szilvát rágtam ebédidőn ; s lélekben csonttá-bőrré válva, belehíztam, hogy híre járta: kenyérjegy készül őszidőn.) A Várdombon, hol két kultúrát menteként gombolt össze volt a kiskárpáti népválasztón, min Kelet s Nyugat egybefolyt, ;20ö