Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

s nem népekben: népképletekben lát előre, hol népe ellen bajt fúj az idők gádora. Ám ezerszer, ki úttörőnek olyankor tér a nyáj elé, mikor a zöm gyülekezőt fúj egy elveszített múlt felé. Isten tanúm, én ekkor szóltam félvén, így elveszend a nyáj: új életet! elég a szokvást! azt hittem, s ma. sem mondhatok mást, hogy ezt szabad, lehet, muszáj. S ezt hitte vélem ezer ifjú, a szegény néphez lehajolt, tagadjanak bár, hős volt mindnyi, mert kifosztottakért bajolt. 5 bár elkallódott messiások gúnyján kell ezt most vallani, vallom: nem magunk s nem csak népünk akartuk, többre készülődtünk: Féleurópát megváltani. 6 Állj meg idő, bomlott motor te, s felejtsd el bombaterhedet, s mint pacsirta vagy helikopter lebegj az évtájak felett, s puha szárnyon tart szűzi hátán múlt ifjak lángos szándoka: az a rögpárás, az a régi, mint légi vitorlást a déli gomoly-felhők lágy dombora. 203