Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

EMBERI HANG „Magyar hegyibeszéd" címen megjelent a pozsonyi Esti Üjság 1939. karácsonyi számában 1 Mikor embernek gyűlölködni s bosszulni sorsul adatott, én ott voltam, a harag ölyve bennem nagy fészket rakhatott, uralkodhatott s hízhatott ott, növelvén süvölvényeit, éhen ne vesszen annyi sátán: egy sorscsapás a másik hátán véres májat hordott nekik. Iskolakönyvem megtapodta az apokalipszis lova, velünk nőtt a szenny és belátás, hogy minden érték tétova. Képzett a sorban-álldogálás, s kaptunk ocsút, szitkot, rühöt, s mert a has nem bírt éhre szokni, saját földünkre jártunk lopni, sötét éjt, élelmet s dühöt. S tűzre árvíz. Kitört a béke, elmosta, mit az meghagyott ; kamasz-szemünk sok jegyzőgyilkost ámult és bújdosó papot. Aztán gyúlt otthonok tövéből magunk is az erdőbe ki. 199