Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

I. Varjak postája

PRAEDESTINATIO A losonci Madách Körnek Mindegy akármikor, akárhogy, akármért, zeneszós örömért, zártajkú halálért, de kiélem énem, magamat, merésem. Hiszem: magam vagyok, magamnak, miattam, s magamért-értetek enyém, amit kaptam, mikor az Istencsók ledobott közétek. Vagyok, leszek: hit, harc, nagy erény, vad vétek, isteni jelentés, emberi botlások, akárcsak a többi bolond messiások. Konokul kerestem a magam igáját. Az aprópénz-élet kizsarolt, kifosztott. Rám tapostak: tűrtem; rám köptek: törültem; de a vágy: tagadni, hittel, híve-hívőn minden gyarlóságunk — igaz volt, igaz volt. Nem így lesz már! Durcás dac lett a verések kenyérért-tűrt piszka: elég volt! Kiválók! Megtagadom! Vége. Gyűlölni tanulok. És nem tűrni semmit, semmit el nem tűrni. Ős jogom: dalolva poharakat törni, almaszín hajnalon férfikönnyet sírni és kibontott kedvvel menni a halálnak. Sokan megjárták már előttem. Dicséret halottnak, bukónak. Az élőnek élet! A tikkasztó pusztán nem jár ki a jóság s szomjoltó csepp néki. 19