Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

PRÁGAI KÖRKÉP 1938 őszén Ma ritka itt a festék s drága, éjjel kereszteket fest Prága, riadtan csukódnak az ajtók s összehúzzák szemük az autók. Sok háztető fehérkeresztes, hasonló a viperafejhez. Ma fáj, hogy félteni félem, korom, társ: emberi véged. Dohog, döng, robban a benzin, a Véletlen ? vagy a Végzet ? Nem hittem ezt a valóságot, s a Petřín ormán mellbevágott, a kilátó tornyában álltam, s lúdbőrös lett tőle a hátam, s érzem, a fény inal szemembűi, s a torony gyökeréig rendül. Ma fáj, hogy félteni félem, korom, társ: emberi véged. Dohog, döng, robban a benzin, a Véletlen ? vagy a Végzet ? Kultúránk, fehér üszőnk, álmunk, egyelőre tán el kell válnunk. S mert, aki másnak vermet ásott: Keleten lesz Nyugat bukásod. Bár jogom s közhang elleni: 193