Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

ÉJSZAKAI SÉTÁINK EMLÉKÉRE A Madách Kör emlékének Tüstént ezüsttel futtatja a múlás e régi várost s halántékhajam. Másféltizednyit forogtak az évek: Losonc, mondom: de két fiút idézek: egy kis székelyt és izgékony magam, mert e háromság egy volt valahányszor. — Most révedek és imát mormolok. Itt léptünk először a dobogóra. Sorsunknak elsőt itt ütött az óra. Sosem leszünk már olyan boldogok. A templomok, a gyárak s kastély környül cirógatott a sztregovai szél, a Haladásnak magyar istenére s Kármán sírján a Városság jelére lestünk a temetőnek szélinél. Itt ring a bölcső, mi e tájon mostig „kezdést" jelent és szabad szellemet. — Emlékszik-e még a város virága Simándy Pálra s Komlós Aladárra s ránk, kik szeretjük s kiket fölvetett? Bárhogy! Köszönjük a bántást, a csókot, hogy szerettél és megvertél. S ma, itt, ölelünk minden régi jó barátot, 184