Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

A DUNATÁJ LELKE 1 Tej- s vérfolyam, népek dadája, mossad a nagy tett ágyát szép tisztára át, fiú lesz, meglásd s jöttével feloldja a rokon sorsok vad neurózisát, mely gyilkos-öngyilkosmód kavarog még. Csak zord szeretők áldozzák maguk — ily törvénytépő, falánk szerelemmel, hogy annál szebb legyen majd magzatuk. 2 Nem az egynyelvű ánglius, frank, német a hordozója annak, ami jön, s nem az ész. De ez a vemhes kavargás: ez a sok-fajta, nyers életöröm. Mert azon-vágy itt minden zeneszerszám, hegedű, népszáj, havaskürt, duda, s már otthon vagyunk kávéházaidban Kolozsvár, Zágráb, Bécs, Pozsony, Buda. 3 „Civis europaeensis sum", sziporkáz a magyar tejút üstökös-pora: új Európáért, mint egy új zsidósors, világ kovásza, népek doktora. 165