Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

A SÍRÁSÓ VÉGE Sír a szél és sár a föld, kóró súgja sásnak, mit magadnak nem kívánsz, ne kívánjad másnak, sírásók a sártekén ásnak, ásnak, ásnak. Másnak, másnak ásni jó, a bérnél is bérebb, én vagyok a sírásó, szól a főbb, a vénebb, varjú röppen, sors ítél, arra fut egy vén eb. Árnyéka csak, de elég, meglöki s a renyhe hívság-féreg a gután lezuhan a szennybe, kántordal zúg: Sírásó feljutái a mennybe. Példa tápján hizlalódj cingár világ éle, aki másnak vermet ás, maga esik béle, sír a szél és sár a föld elégedjünk véle. 1936 149