Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

KLIO MAGYARUL MORFONDÍROZIK Egy csöpp a sajtóvérszomj csillapítására Nándornál Jánost, Mohácsnál Lajost, Szigetvárt Zrínyit jegyzém. Itt a könyv. Negyvennyolcban Bem, Petőfi, Kossuth, Szabadság, írtam. Hogy hullott a könny. Félemberöltő nem sok, annyi sincs hogy a Dunán is átjajdult a szó: Afrikában irtják a búrokat, abcug Anglia! élj Kríiger apó! S most kezemben az újdonsült lapok. Szemem káprázik ? Vért ordítanak, bombát okádnak, csúfolják a hőst s a gyáva tanknak oltárt gyújtanak. Hát elfeledtek pogányt, cserepárt ? nagy Ilonánk ? s az egri csillagot ? S szemetet szórnak könyvemre, hol eddig a „Szabadságszeretet" csillogott ? Lihegve győznek sós sivatagokban: Üdv gép, ki péppé tiprod a soványt! — Üdv, sajtó, ki most vad szerecsen tájért sárbatiprod a magyar hagyományt! A sajtpapír s a néplélek nem egyek! S költő kiált a magas egekért: hol egy magyar hang a hős, bajba vert, szabadságféltő abesszinekért?! 1935 142