Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

ÚJ MÁRCIUST Ki érzi még ma Március szelét ? ki fogja még föl mondanivalóit ? Magyarok-lak ta földön szerteszét nem szívják mellre friss leheletét, nem izgat már, hatása sem adódik. Szoborba dermedt csípős élete, szoborrá nyomta közöny, kényelem, merev alakká bénult lényege, — hát élet ez, hát tényleg élet-e, hogy Március csak formaság legyen ? Nyűtt emlék, fonnyadt szegfű, mint avítt lilásbajátszó ferencjóska-rokk ? Hol forr a lélek forradalma itt ? Ifjakban nem mer, nem zúz, nem vadít többé a tettvágy s új gondolatok ? Kossuthot cs Petőfit is sokallja ma már magyar magyartól. Ronda kor. Új özönvíz volt. S nem lett húmusz-alja. Egy önfertőző nemzcdek-fatty nyalja a szobor talpát. Köpj le rá, szobor! Kié a föld ? a cím ? a pénz ? a jog ? Ma sem a gátra néznek — a garatra. Werbőczyt nyúzzák úrkolomposok, 139