Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

HÍRES FIATALOK KESERGŐJE Hittünk és verekedtünk apákkal és kapákkal, amíg csak kicsorbultak, amíg megöregedtek, nem hiszünk s nem verekszünk, már férfisorba nőttünk, kenyeret vagy kenyérkereső helyet keresünk. Európa, Kína és te, volgai táj, de hányszor hullt szó-vérünk értetek: szóljatok Szlovenszkónak, adjon kis krumpliföldet, zsendicét és gomolyát, adjon valamit enni! Hiszen csak őt szeretjük. Nem szóltok, úgy-e ? Vége ? Fel kéne ásnunk immár krumpliföldünk, ha volna s nem volna kapánk csorba, csorbultan, cserbenhagyva semmink e nagyvilágon, és szánjuk vert apánkat, mert velünk éhezik, nem marad más belőlünk, csak űzött látnók álma: hogy nem, nem, nem lehet hiába-szenvedés, s kinő a szenvedésből, szivárvány vad viharban, új lélek arca majd: új nép-eszmélkedés. Éhen, sötétben gyújtunk meg vak-hit, vézna gyertyánk, ragyogj Szombatkirálynő, esthajnal, csillagálom. 1934 121