Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, LEGÚJABB SZÍN (Lucifer miniatűr Napóleon-maszkban, fekete talárban, nyakán sárga aranykereszttel, Ádám kopott városi bundában, aktatáskával, állnak a Duna-hídfőnél. A túlsó parton falanszter szerű épület ostroma, elötle feldöntött villamoskocsi, szuronyos csapatok menetelnek, 1931. február.) Ádám: Ah, élni, élni, milyen borzalom a megbolydult Európa őrhelyén. Hol a kedély s hol itt a béke, rend ? Lucifer: No, látod, polgár, végre ébredezsz, és gondolkodni, tépelődni kélsz. A sok szabadság az, csupán csak az, ami bajt szül, mert tekintélyt rohaszt és fennhéjázó szájalókat ád a tömegnek, mely vakon beveszi, s önérdekében ellenállni mer. Rend kell? Kedély? És béke? S újra rend? Halló, parancsnok: Tüzet nyitni! (Ádámhoz) Nos, figyelj hát: Diktálok rendet, újat, erkölcsöst, békést, polgárit, honit, s aki ellenkez, hát golyót neki. Mi lesz, mi lesz ? Ni, megtört a roham ? Gépfegyvertűz! Kevés? Hát ágyúkat, kartácsot, aknát, páncélvonatot! Ádám: ( közbeszól) Lucifer: Mit ? Gyerekszobák, nők s munkáslakás ? s az anyák mellén csecsemő szopik ? Ellenség, ki a rend elébe áll: a rend nevében összelőni mind, s meglásd, polgár, hogy béke lesz legott. " 117