Ki kicsoda Kassától-Prágáig?

Közigazgatási változások 1919 óta 11

13 Közép-szlovákiai kerület: alsókubuni, besztercebányai, csacai, garamszentkereszti, liptószentmiklósi, losonci, nagykürtösi, privigyei, rimaszombati, turócszentmártoni, vágbesztercei, zólyomi, zsolnai járás; Kelet-szlovákiai kerület: bártfai, eperjesi, homonnai, iglói, kassa-vidéki, nagymihályi, ólublói, poprádi, rozsnyói, tőketerebesi, varannói, vízközi járás. Községegyesítések, községalapítások Az iparosodással együtt járó közlekedési és postai hálózat kiépítése a közigazgatás számára az állandó és egyedi községnevek rendszerének megalkotását igényelte. Az ezt megteremtő 1898:4. t.c. értelmében Magyarországon 1900-tól megállapították a községek kötelezően használatos, hivatalos elnevezését. Az I. világháborúig a Felvidéken - Árva és Liptó vármegyék kivételével - megtörtént a helységnevek törzskönyvezése, melyek legutolsó, együttes kiadása az 1913. évi magyar helységnévtár, mely a szakírók s a helymutatóval is ellátott művek készítőinek azóta is nélkülözhetetlen kézikönyve. A törzskönyvezéssel, mely a helynevek helyesírását is véglegesítette, megszüntették egy-egy településnév többtagú vagy kötőjeles írásmódját (a Selmec- és Bélabánya ideiglenesnek tűnő elnevezés kivételével, mely az elcsatolást követő szétválasztással amúgy is érvényét vesztette). Az 1918 végi államfordulatot követően a települések döntő többsége új nevet kapott, 1920-tól visszaállították a törzskönyvezést megelőző szláv hangzású községneveket. Az 1920-as évek elejétől megkezdődött a déli határvidéken a szlovák telepesfalvak (korabeli elnevezésük szerint a szaladjfahik) kialakítása, melyek természetesen új neveket kaptak. Az 1927-es második névadási hullámmal főként a vegyes nemzetiségű települések lefordított vagy szlávosított neve lett a hivatalos név, de a magyar helynevek használata is megmaradt. Az I. bécsi döntést követően visszacsatolt területeken 1940-45 között számos községösszevonás történt, ezen összevonások is jó néhány új - magyar - nevet teremtettek. A II. világháborút követő időszakban (1945-48), Csehszlovákiában a köztársaság fölbomlásáért a magyar kisebbséget egyetemlegesen felelőssé tették, mely teljes jogfosztással és 130150 000 magyart érintő ki- és áttelepítéssel járt. Ezen időszakban, mely a CSKP hatalomra kerülésével hamarosan megszűnt számos új községnév született, gyakorlatilag megszüntetve a részlegesen használt magyar elnevezéseket. A belső telepítés, az 1950-es évek iparosítása, a városokba áramlás, a termelőszövetkezeti mozgalom elterjedése, majd átszervezése - Szlovákiában, mint jellegzetesen aprófalvas településű vidéken - jelentős változásokat hozott a népesség elhelyezkedésében. A hivatali élet egyszerűsítésének igénye, a rossz közlekedésű vagy a megélhetést nehezen biztosító vidékek elnéptelenedése, a több falu földjét egyesítő termelőszövetkezetek kialakítása stb. elősegítette a községegyesítések folyamatának meggyorsítását, s ezzel a munkaerőt lekötő önálló közigazgatású helységek számának csökkentését. Az 1961. évi népszámlálást megelőző, valamint a legutóbbi, 1976 évi tömeges községösszevonások is számos új községnevet teremtettek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az ekkor bevezetett helyesírási változtatásokat is (bár ezek inkább a nyelvet nem ismerők vagy a külföldiek számára jelentenek tájékozódási nehézségeket, hiszen a betűrendes felsorolásokban egy betűcsere is jelentős keresési nehézségeket okozhat. Az életrajzokban a településeket azok magyar nevén közöljük. Ha a köznyelvben a jelző nélküli, rövidebb alak általános, kiegészítettük a törzskönyvezése óta használatos jelzővel. A születések helye mellett az akkor hatályos vármegyét közöljük. Ha az említett személy nem magyar állampolgárként született, azt a vármegye elé közvetlenül illesztett v. = volt jelzéssel különböztettük meg. Azoknál, akik az internálás, kitelepítés után Csehországban jöttek a világra, születési helyük után Csehó, olvasható. -án